2.rész-Az ismerkedés 1/2

    Ott álltam a hatalmas, kék épület előtt a sok diák között. A sulinak hatalmas virágoskertje és tornaterme volt, ezt már most meg tudtam mondani. Az udvara is óriási volt amin rengeteg tanuló igyekezett valamerre. De én, mint újonc nem nagyon tudtam mit tenni, megkerestem a kilenc B-seket. Osztályról osztályra jártam, de sehogysem találtam őket. Egyszer azonban megláttam a barátnőmet, Rosat. Egész kiskorunk óta barátnők vagyunk. Egész nyáron nem volt velem, ezért mikor megláttam nagyon megörültem. Nem visítozok, ahogy ő sem. Csak futok felé extra sebességgel, amikor nekimegyek valakinek.
   -Ömm, ne haragudj, hogy neked mentem...-néztem fel egy fehérhajú, felemás szemű fiúra.
   -Ó, semmi baj! Kit tisztelhetetek benned?-milyen aranyos és tisztelettudó, olvadoztam magamban.
   -Liliana vagyok. Te ki vagy?- néztem vidáman rá. Tényleg jó napom lesz ma.
   -Lysandernek hívnak. Hányadikos vagy?-mosolygott.
   -Kilencedikes.-ekkor Rosa őrülten integetni kezdett.-De mennem kell.- és ezzel elfutottam.
***
    Lysanderenek tetszett a lány alkata és méretei. Megfogadta magának, hogy ágyba fogja vinni az iskolai év végéig.
***
   Úristen, úristen. úristen milyen helyes! És hozzámszólt! Mit tegyek? Talán mégis létezik, hogy első látásra beleszerethetek valakibe? Én? Az a lány akinek még sosem volt barátja? Talán minden megváltozhat?
   Lassan odaértem Rosa felé, aki egy hatalmas öleléssel üdvözölt. Nagyon szeretem ezt a lányt. Mindig mellettem van.
   -Na most mondd meg ki az a fiú!-nézett feltűnően Lysanderre.
   -Hát nem tudom...,de olyan helyes!-válaszoltam elpirulva.
   -Engem emlékeztet valakire!-törte a fejét Rosa.
   Ekkor az udvarra egy lilahajú lány robogott be. Viola!
   -Rosa! Az ott Viola!-elindultam a lány felé, majd mögé lopództam és a nyakába ugrottam, mire ő egy hatalmas sikítással válaszolt.
   -Csak én vagyok az, Liliana!
   -Miért ijesztettél meg?-elkezdett sírni.
   -Jaj, ne haragudj, Viola!-szeppentem meg, nem akartam megríkatni az egyik legjobb barátnőmet.-Igazán sajnálom!-erre kinyújtotta a nyelvét és elnevette magát.
  -Ez nem ér! Te kis....
  -Hagyjátok, beszélni akar az igazgatónő!-szólt közbe Rosa.
    És ekkor a diri belefogott abba a hosszú, unalmas dumába, miszerint köszönt bennünket, újakat és örül a visszatérő diákoknak. Sok sikert kívánt, majd elkezdtek befele terelgetni bennünket. A folyóson nevetgélve sétáltunk Rosaval és Violával, míg el nem érkeztünk a termünkig. Meglepődve vettem észre Lysandert, aki szintén befordult a terembe. Persze mellette még sok-sok diák vonult be.
    Bent már egy mosolygós néni várt bennünket, az osztályfőnökünk. Hosszú, sötétzöld szoknyát viselt barna felsővel. A korához képest jól öltözködött.
   -Sziasztok gyerekek! Én Bella Heartake vagyok. A matematikát fogom tanítani nektek. Szeretném, ha szépen, sorban bemutatkoznátok!Kezdjük itt!-és rámutatott egy ázsiai lányra.
  -Helló, én Li vagyok! Szeretek fiúzni, sminkelni és plázázni.-mondta az amúgy szép lány.
* Lysander szemszöge *
  Túl közönséges és túl könnyű lenne megkapni ezt a csajszit. De, attól még szép.
* Liliana szemszöge*
  Mögötte egy vöröshajú, copfos lány ült.
  -Halika engem Irisnek hívnak. Szeretek sportolni és matekból is elég jó vagyok.-nagyon kedvesnek tűnik és állandóan mosolygott.
* Lysander szemszöge *
  Ez igen! Micsoda alkat! Mmm...

1. rész- Az új lány

  Lassan nyitottam ki a szemem. Fel-le, fel-le jártak a szempilláim. Nem akartam elhinni,hogy eljött a nap. Hogy végre megpillanthatom az álmaim alkotóját, a gimit. Minden álmom csak itt teljesülhet be. Költő és író szeretnék lenni. De nem ismernének el egy iskolázatlan költőt.
  Csendesen feltápászkodtam, majd átbattyogtam a fürdőmbe. Végignéztem magamon. A hajam nem volt szörnyű, még csak karikák sem díszelegtek a szemem alatt. Magamban eldöntöttem, hogy a hajam milyen legyen. Megfésültem a hajam, majd a hajgöndörítővel a végét kiszépítettem.
   A szememre felvittem egy kis fekete tust. Egyebet nemigen használok. A természetesség a fontos. Mindig önmagamat adom.
   Visszalépkedtem a szobámba és elhúztam a sötétítőt.  A fény csak úgy tódult befele.  Szóval jó az idő. Így a szekrényemből egy zöldes-feketés ruha, egy kis fekete sál került elő. Egy kisebb sarkú, fekete magassarkút vettem fel. Majd felkaptam az oldaltáskám.
   Lesétáltam a lépcsőkön át az étkezőbe. Az anyukám már ott serénykedett. Rántottát sütött. Mosolygósan fogadott.
   -Gyere Lia, kész a reggeli!- és már a nyúlt a következő dobozért. Tudom milyen áldozatos munkát jelent anyának lenni. Mosni, főzni, gyógyítani, érdekessé tenni mendennapjainkat. Ezért hálás vagyok neki.-A húgodat is kísérd el a suliba, jó?-nézett rám a szőke angyal.
  -Hogyne anya!- itt faltam egyet.-Beviszem Amyt.
  -Tuti eltalálsz egyedül?
  -Persze!
  Többet nem is beszéltünk. Buzgón ettem a finomságot. Jóétkű lány vagyok. Nem eszek meg mindent amit kitesznek elém, de nem vagyok finnyás, szerintem. A rántotta azonban a lista koronázatlan királya.
  Ekkor jelent meg Amy a lépcsőfordulóban, kicsi fekete lakkcipőben és a fekete egyenruhájában. Barna haja kiengedve, benne egy hajráffal. Tipikus éltanuló. Állandóan maximálisan teljesít.
  -Hát itt az én kedvenc húgom!
  -Dehát nincs is más tesód!-vetette magát a karjaimba.
  -Na indulás csajok!-tessékelt ki anya minket a házból.
  Az út közben Amy könyvet olvasott, ezért én csak csendben sétáltam mellette. Éreztem, hogy a napfény átjárja a testem és a szívem, a madarak dala a szívemig csorgott. Csodás reggelnek indul.
  Elérkeztünk Amy sulijához és az én kis zsenim belépdelt az iskolájába. Pár percet mentem még és elértem az én iskolámhoz is.
   -Az új iskolám...-néztem a hatalmas épületet elalélva. Sok mindent meg kell még ismernem itt.

Bemutatkozó

       Egy lány vagyok. Álmodozó, ábrándos és titokzatos.Az ég alatt, hol gyötrődve, hol boldogan, de élek. A világ túl összetett... szerelem, barátság, félelem. Mind különleges érzés, mind más.
      Liliana vagyok. Egy fekete hajú, kék szemű lány. Az vagyok, aki elé új világ tárul. A gimi világa. Fiúk, lányok, tanárok és érzelmek kavalkádja.
     Engedjétek meg, hogy elmeséljem nektek az életem. Engedjétek meg, hogy éreztessem veletek a fájdalmat, a bizalmat, a bizonytalanságot, mindent amit egy lány átélhet.