Ott álltam a hatalmas, kék épület előtt a sok diák között. A sulinak hatalmas virágoskertje és tornaterme volt, ezt már most meg tudtam mondani. Az udvara is óriási volt amin rengeteg tanuló igyekezett valamerre. De én, mint újonc nem nagyon tudtam mit tenni, megkerestem a kilenc B-seket. Osztályról osztályra jártam, de sehogysem találtam őket. Egyszer azonban megláttam a barátnőmet, Rosat. Egész kiskorunk óta barátnők vagyunk. Egész nyáron nem volt velem, ezért mikor megláttam nagyon megörültem. Nem visítozok, ahogy ő sem. Csak futok felé extra sebességgel, amikor nekimegyek valakinek.
-Ömm, ne haragudj, hogy neked mentem...-néztem fel egy fehérhajú, felemás szemű fiúra.
-Ó, semmi baj! Kit tisztelhetetek benned?-milyen aranyos és tisztelettudó, olvadoztam magamban.
-Liliana vagyok. Te ki vagy?- néztem vidáman rá. Tényleg jó napom lesz ma.
-Lysandernek hívnak. Hányadikos vagy?-mosolygott.
-Kilencedikes.-ekkor Rosa őrülten integetni kezdett.-De mennem kell.- és ezzel elfutottam.
***
Lysanderenek tetszett a lány alkata és méretei. Megfogadta magának, hogy ágyba fogja vinni az iskolai év végéig.
***
Úristen, úristen. úristen milyen helyes! És hozzámszólt! Mit tegyek? Talán mégis létezik, hogy első látásra beleszerethetek valakibe? Én? Az a lány akinek még sosem volt barátja? Talán minden megváltozhat?
Lassan odaértem Rosa felé, aki egy hatalmas öleléssel üdvözölt. Nagyon szeretem ezt a lányt. Mindig mellettem van.
-Na most mondd meg ki az a fiú!-nézett feltűnően Lysanderre.
-Hát nem tudom...,de olyan helyes!-válaszoltam elpirulva.
-Engem emlékeztet valakire!-törte a fejét Rosa.
Ekkor az udvarra egy lilahajú lány robogott be. Viola!
-Rosa! Az ott Viola!-elindultam a lány felé, majd mögé lopództam és a nyakába ugrottam, mire ő egy hatalmas sikítással válaszolt.
-Csak én vagyok az, Liliana!
-Miért ijesztettél meg?-elkezdett sírni.
-Jaj, ne haragudj, Viola!-szeppentem meg, nem akartam megríkatni az egyik legjobb barátnőmet.-Igazán sajnálom!-erre kinyújtotta a nyelvét és elnevette magát.
-Ez nem ér! Te kis....
-Hagyjátok, beszélni akar az igazgatónő!-szólt közbe Rosa.
És ekkor a diri belefogott abba a hosszú, unalmas dumába, miszerint köszönt bennünket, újakat és örül a visszatérő diákoknak. Sok sikert kívánt, majd elkezdtek befele terelgetni bennünket. A folyóson nevetgélve sétáltunk Rosaval és Violával, míg el nem érkeztünk a termünkig. Meglepődve vettem észre Lysandert, aki szintén befordult a terembe. Persze mellette még sok-sok diák vonult be.
Bent már egy mosolygós néni várt bennünket, az osztályfőnökünk. Hosszú, sötétzöld szoknyát viselt barna felsővel. A korához képest jól öltözködött.
-Sziasztok gyerekek! Én Bella Heartake vagyok. A matematikát fogom tanítani nektek. Szeretném, ha szépen, sorban bemutatkoznátok!Kezdjük itt!-és rámutatott egy ázsiai lányra.
-Helló, én Li vagyok! Szeretek fiúzni, sminkelni és plázázni.-mondta az amúgy szép lány.
* Lysander szemszöge *
Túl közönséges és túl könnyű lenne megkapni ezt a csajszit. De, attól még szép.
* Liliana szemszöge*
Mögötte egy vöröshajú, copfos lány ült.
-Halika engem Irisnek hívnak. Szeretek sportolni és matekból is elég jó vagyok.-nagyon kedvesnek tűnik és állandóan mosolygott.
* Lysander szemszöge *
Ez igen! Micsoda alkat! Mmm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése