1. rész- Az új lány

  Lassan nyitottam ki a szemem. Fel-le, fel-le jártak a szempilláim. Nem akartam elhinni,hogy eljött a nap. Hogy végre megpillanthatom az álmaim alkotóját, a gimit. Minden álmom csak itt teljesülhet be. Költő és író szeretnék lenni. De nem ismernének el egy iskolázatlan költőt.
  Csendesen feltápászkodtam, majd átbattyogtam a fürdőmbe. Végignéztem magamon. A hajam nem volt szörnyű, még csak karikák sem díszelegtek a szemem alatt. Magamban eldöntöttem, hogy a hajam milyen legyen. Megfésültem a hajam, majd a hajgöndörítővel a végét kiszépítettem.
   A szememre felvittem egy kis fekete tust. Egyebet nemigen használok. A természetesség a fontos. Mindig önmagamat adom.
   Visszalépkedtem a szobámba és elhúztam a sötétítőt.  A fény csak úgy tódult befele.  Szóval jó az idő. Így a szekrényemből egy zöldes-feketés ruha, egy kis fekete sál került elő. Egy kisebb sarkú, fekete magassarkút vettem fel. Majd felkaptam az oldaltáskám.
   Lesétáltam a lépcsőkön át az étkezőbe. Az anyukám már ott serénykedett. Rántottát sütött. Mosolygósan fogadott.
   -Gyere Lia, kész a reggeli!- és már a nyúlt a következő dobozért. Tudom milyen áldozatos munkát jelent anyának lenni. Mosni, főzni, gyógyítani, érdekessé tenni mendennapjainkat. Ezért hálás vagyok neki.-A húgodat is kísérd el a suliba, jó?-nézett rám a szőke angyal.
  -Hogyne anya!- itt faltam egyet.-Beviszem Amyt.
  -Tuti eltalálsz egyedül?
  -Persze!
  Többet nem is beszéltünk. Buzgón ettem a finomságot. Jóétkű lány vagyok. Nem eszek meg mindent amit kitesznek elém, de nem vagyok finnyás, szerintem. A rántotta azonban a lista koronázatlan királya.
  Ekkor jelent meg Amy a lépcsőfordulóban, kicsi fekete lakkcipőben és a fekete egyenruhájában. Barna haja kiengedve, benne egy hajráffal. Tipikus éltanuló. Állandóan maximálisan teljesít.
  -Hát itt az én kedvenc húgom!
  -Dehát nincs is más tesód!-vetette magát a karjaimba.
  -Na indulás csajok!-tessékelt ki anya minket a házból.
  Az út közben Amy könyvet olvasott, ezért én csak csendben sétáltam mellette. Éreztem, hogy a napfény átjárja a testem és a szívem, a madarak dala a szívemig csorgott. Csodás reggelnek indul.
  Elérkeztünk Amy sulijához és az én kis zsenim belépdelt az iskolájába. Pár percet mentem még és elértem az én iskolámhoz is.
   -Az új iskolám...-néztem a hatalmas épületet elalélva. Sok mindent meg kell még ismernem itt.